Eszközök és célok – Harry Korman esettörténete

2025. 12. 06. | Szerző: Harry Korman

A nyolcvanas évek végén John, egy huszonéves évei végén járó férfi jelentkezett a „Heroin-programba”. Abban az időben még mindig tanulási és kísérletezési fázisban voltam a megoldásfókuszú rövid terápiával (SFBT). Sok mindent nem tudtam még a modellről, de már értettem az eszközök és a célok közötti alapvető különbséget.

Az ülést azzal a kérdéssel kezdtem:

– Minek kellene máshogy lennie a találkozásunk eredményeként ahhoz, hogy hasznosnak érezd azt, hogy ide jöttél?

Néhány másodpercnyi habozás után így válaszolt:

– Lenne metadonom.

Tudtam, hogy a Malmö–Lund régióban éppen akkor zajlott egy kutatási program, amelyben azt vizsgálták, hogy a metadon csökkenti-e a halálozások számát a heroinfüggők körében. Ezért megkérdeztem tőle, biztos-e benne, hogy jó helyre jött, hiszen mi nem aduk ki és nem is írunk fel metadont.

Biztosított róla, hogy igenis jó helyen jár, ezért megkértem, magyarázza el, mire ő így felelt:

– Várólistás vagyok a lundi kutatási projektben, ahol metadont kaphatnék, de ahhoz, hogy jogosult legyek, három sikertelen kezelésen kell résztvennem.

(Rövid szünetet tartott, majd felnézett, és hozzátette:)

– És ez a harmadik.

Emlékszem, hogy azt gondoltam: tehát a terápiás célja az, hogy sikertelen legyen a terápia. De ez nem cél! Ez egy eszköz ahhoz, hogy metadonhoz jusson. De vajon a metadon valóban a cél, vagy csak eszköz valami máshoz?

Ezért megkérdeztem:

– Tegyük fel, hogy sikerül itt sikertelenség (erre mosolygott) és megkapod a metadont.

Bólintott, én pedig folytattam:

Mi lesz ettől más az életedben?

Elég gyorsan válaszolt:

Működő szociális életem lenne.

Visszhangoztam:

– Működő szociális életed lenne.

Bólintott.

– Szóval ez az, amit szeretnél? – kérdeztem.

Ő határozottan így felelt:

– Igen.

Ezután feltettem a csodakérdést, úgy fogalmazva, hogy a csoda az lenne, hogy amikor felébred, már egy működő társas életet él. Mivel aludt, amikor a csoda megtörtént, nem tudná, hogy csoda történt. Miből venné észre, hogy hirtelen „működő társasági élete” van?

Az első válasza ez volt:

– Ételre éhesen ébrednék ételre, nem pedig heroinra.”

– Ha ételre lennél éhes heroin helyett, mi történne ezután?

– Mivel nincs semmi a hűtőben, lemennék a sarki boltba, és vennék… – kis szünet – két zsemlét.

Újabb szünet után folytatta:

– Kéne vennem vajat, sonkát, sajtot, és… – ismét szünet – egy paradicsomot is.

Hosszabb csend következett; a tekintete végigvándorolt a szobán, majd hozzátette:

– És megvenném a reggeli újságot is.

Megkérdeztem tőle, mi történne ezután azon a reggelen, a csoda után, ő pedig elmesélte, hogy megreggelizne, elolvasná az újságot, és talán megnézné az álláshirdetéseket is. Ezután felhívná a volt barátnőjét, és megbeszélnék, mit akarna látni John-on, hogy megengedje, hogy John találkozhasson a közös gyermekükkel. Majd felhívná a szüleit, és meghívná őket vacsorára – nem aznapra, hanem a hétvégére. Nagyon meglepődnének, és örülnének.

Miután valamennyi időt eltöltöttünk a csoda utáni hétköznapi élet részleteinek kibontásával, sok mindent megtudva arról, mit jelent John számára a „működő szociális élet”, megkérdeztem:

– Akkor még egy furcsa kérdés: egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, ahol a tízes azt jelenti, hogy olyan működő szociális életed van, mint a csoda után, a 0 pedig azt, amikor eldöntötted, hogy megpróbálsz metadonhoz jutni – hol tartanál most, mondjuk az elmúlt körülbelül egy hétben?

Gondolkodott egy ideig, majd így szólt:

– Azt mondanám, hogy körülbelül hármasnál.

Próbáltam értetlennek tűnni:

– Egy hármas… hm… szóval hogyan jutottál el a 0-ról a 3-ra… – előrehajoltam, összehúztam a szemöldököm – metadon nélkül?

Kissé zavart arckifejezés jelent meg az arcán. Felemelte a jobb karját, megvakarta a fejét, és így szólt:

– Ez egy rohadt jó kérdés.

Annak a részletezésével folytattuk, hogy mit tett már addig is, ami a csodaskálán 0-ról 3-ra mozdította, és az első ülést azzal zártuk, hogy leírta, honnan fogja tudni, hogy már egy lépéssel – vagy akár csak fél lépéssel – közelebb került a csodájához.