Erőfeszítés-fókuszú beszélgetés a megoldásközpontú rövidterápiában – összefoglaló

Az alábbi szöveg Harry Korman és Jocelyne Korman Erőfeszítés-fókuszú beszélgetés című esettanulmányának összefoglalója. 

2022. 11. 07.

Mihez kezd a terapeuta, ha olyan klienssel találkozik, akivel a régóta használt és jól bevált terápiás módszerei nem vezetnek változáshoz? Megfigyeli saját intervencióinak hasznosságát, és igyekszik stratégiát váltani – még akkor is, ha új módszerei (majdnem) teljesen ellentmondanak azoknak az elveknek és eljárásoknak, amelyeket közel harminc éves praxisa során megalapozott hittel, elköteleződéssel használt. 

Harry Korman története a tizenegy éves Emmával folytatott, hat ülésből álló terápiás folyamatról szól. “Újfajta” módszereit a kapcsolódó elméletek és kutatások, valamint számos Lewis Carroll idézet segítségével járja körbe. 

A tizenegy éves Emmának az iskolai órák végighallgatásával és társaival való kapcsolatok kialakításával voltak gondjai. Saját megfogalmazása szerint “sötét gondolataitól” és “pánikrohamaitól” szenvedett legjobban. 

Harry – tapasztalt és elkötelezett megoldásfókuszú terapeutaként – az első alkalommal egy, a vágyott változást hozó csoda utáni hétköznapi élet gazdag, részletes leírására, illetve a változás jelenben is megtapasztalható előjeleinek felfedezésére hívta meg Emmát és édesanyját. Mindez azonban – a megszokott forgatókönyvtől kissé eltérően – semmilyen változást nem hozott. 

A második és harmadik ülés között Harry (egy baráti látogatásnak köszönhetően) tudomást szerzett Carol Dweck kutatásairól. A Stanfordi Egyetem pszichológus professzorának eredményei azt mutatták be, hogyan befolyásolja a gondolkodásmódot a  teljesítmény leírására használt nyelvezet. Ha a teljesítményre vonatkozó visszajelzés a személy tulajdonságait, adottságait emeli ki a teljesítmény okaként, az jó eséllyel  rögzült gondolkodásmódhoz vezet, csökkenti a kísérletező kedvet és a kitartást. A tanulásra és az erőfeszítésre vonatkozó visszajelzések pedig fejlődési gondolkodásmód kialakításán  keresztül növelik az erőfeszítést, a kihívások keresésére és a nehéz feladatok megoldására való motivációt. 

Harryt elkezdte foglalkoztatni a gondolat: lehetséges, hogy kivételek vagy javuló dolgok hiányában a sikertelen kísérletek leírása, megfigyelése is előre vihet?

Mivel a harmadik ülésre sem történt semmilyen változás Emma életében (leszámítva egy apróságot, amit Emma úgy írt le, hogy “csak úgy” megtörtént vele, szinte tőle függetlenül), adta magát az alkalom, hogy Harry azokról az erőfeszítésekről kezdjen Emmával beszélgetni, amelyek nem vezettek sikerre, és mégis jelentősek lehettek. Arról kérdezett, hogy mi volt nehéz és kihívást jelentő kliense számára. Megkérdezte, mit próbált meg másként tenni és hogy mit gondol a próbálkozásról általában. Észrevette, hogy az erőfeszítésekkel és a kísérletekkel kapcsolatos kérdezéstechnika nagyon különbözik a sikerekhez kapcsolódótól.

Így hát a következő ülésen Harry elkezdett Emmával az erőfeszítésekről beszélgetni.

Kérdéseket tett fel arról, hogy mi volt nehéz és kihívást jelentő. Megkérdezte, hogy mit próbált meg tenni és mit gondol általában a próbálkozásról. Meglepően nehéznek találta, hogy ilyen kérdéseket dolgozzon ki: azt tapasztalta, hogy az erőfeszítésekkel kapcsolatos kérdések másfajta gondolkodást igényelnek a részéről, és elkerülhetetlenül a kliens életének nehéz helyzeteiről, kihívásairól és kudarcairól való beszédhez vezetnek. Vajon ez a fajta munkamód a megoldásfókuszú paragidma keretein belül van még? – tette fel magának a kérdést Harry. 

A negyedik ülésen aztán Emma és édesanyja számos otthoni és iskolai változásról számoltak be Emma viselkedésében. Harry erőfeszítésre irányuló kérdései nyomán olyan viselkedésekről beszélgettek, amelyek eredményt hoztak, de kifejezetten nehéznek bizonyultak Emma számára: hogyan vette fel a küzdelmet a legnagyobb nehézségekkel. 

A következő három ülés során Emma folyamatos előrelépéseket tett. A hetedik ülés előtt tíz nappal édesanyja lemondta a terápiás alkalmat: Emma fejlődését látva szükségtelennek tartotta azt. 

Az erőfeszítésekre koncentráló kérdések ettől kezdve bekerültek Harry és Jocelyne gyakorlatába. Míg korábban az előrelépés jeleinek hiányában visszatértek a kliens legjobb reményeihez vagy a csodakérdéshez, most olyan lehetőségekbe vethették bele magukat, amelyek korábban szinte észrevétlenek maradtak. Még a sikertelenségek is elkezdtek érdekessé válni, hiszen megmutatták a próbálkozásokban rejlő potenciált és értéket.

 

Forrás: Effort-Focused Interviewing

Kép: Bruno Figueiredo / Unsplash

 

 

Kapcsolódó cikkek

2022. 12. 13.

80-nál is több mód mások nagyszerűségének elismerésére

Az elismerés egy egyszerű, hatékony és nagyon sokoldalú eszköz: erősíthetjük általa a kapcsolatainkat, a csapaton vagy családon belüli bizalmat, fokozhatjuk magunk és mások önbecsülését, konfliktusokat oldhatunk meg  egyik pillanatról a másikra. Hányféle lehetőségünk van ennek a nagyszerű eszköznek a használatára? Hogyan fejezhetjük ki mások felé a nagyra becsülésünket? És még hogyan? 

Tovább

2022. 12. 14.

Fókuszban az ügyfél önszerveződése

A szerzők:  Tegyi Enikő, szervezetfejlesztő, tréner, coach, coachképző valamint Hankovszky Katalin, megoldásközpontú tréner és coach a Solutionsurfers alapítói.

Tovább

Haesun Moon: Coaching A-Z

2023. 02. 27.

Még a múlt is alakítható

A részlet, Haesun Moon: Coaching A-Z könyvéből származik.

Tovább

Érdekel a megoldásfókuszú brief coaching - beszéljünk!

    Megoldásfókusz a postaládádba?