Mi nyűgöz le a megoldásfókuszban éppen most?

2023. 10. 20.

Szeretem, ahogy különböző dolgokat gondolunk a megoldásfókuszról. Különbözően viszonyulunk, hisszük, nem hisszük, használjuk, próbálgatjuk. Különböző felfedezéseket teszünk a különböző kíváncsiságaink mentén, vagy épp meglepő pontokon. 

A legutóbbi saját csapatépítőnk alkalmával a “Riporteres” nevű játékkal kezdtünk. 

A játékban minden résztvevő választ egy saját kérdést (szabadon és / vagy előre megadott lista alapján), majd ezzel a kérdéssel “körbejárja” a többieket. Rövid páros beszélgetésekben mindenkinek felteszi a kérdést, és lejegyzi a válaszokat. (Mókásabb verzióban mindkét fél úgy tesz, mintha a megkérdezett a téma elismert szakértője lenne.) Az összegyűjtött válaszok ezt követően tetszés szerint megoszthatók plenárisan (az egész csoport közös beszélgetésében) is. 

A csapatépítőnkön ezzel a kedvenc kérdésemmel turnéztam körbe a kollégáimat: 

Mi az, ami éppen most lenyűgöz a megoldásfókuszban?
(Engem például lenyűgöz ez a kérdés is, amit a Simply Focus podcastból tanultam!)

Íme a válaszok érkezési sorrendben:

Azzal az érzéssel, ami keletkezik…

Az egyik kollégám kételkedő kíváncsisággal kérdezte: vajon tényleg nem kell a nehézségekről beszélni? Ezek a kérdések, dilemmák, megoldódnak maguktól? Azzal az érzéssel, ami keletkezik a másról való beszédben, megoldódnak a nehézségek is? 

Milyen szépen megfogalmazta a kollégám megoldásfókuszú konfliktuskezelés egyik fontos lehetőségét! Amikor lehetne probléma, lehetne konfliktus, de valahogy kihúzzuk alóla a szőnyeget, és csak azt vesszük észre, hogy már valami egész más helyzet van, mint amivel indultunk, mint amire számítottunk. 

Egy hatékony érzés

Működik, nem kell túlspilázni!  – kezdte gondolkodás nélkül egy másik kolléga. Rövidebb utakat lehet találni a másik emberhez így. Ha szeretnél elintézni valamit valakivel, hatékony érzést hagysz így a másikban. 

Hatékony érzést… – ismételtem vissza, mert nagyon tetszett a fordulat. Még sosem hallottam így: gyorsabb, hatékonyabb maga  a kapcsolódás, az elintézés, és az interakció nyomán keletkező kellemes élmény egy következő interakció hatékonyságára is reményt ad. 

Könnyű ráülni a hullámokra

Egy múlt heti workshop után – folytatta a harmadik kollégám – odajött hozzám az egyik résztvevő. Szinte remegett a boldogságtól, mert a workshopon úgy tudott beszélgetni másokkal, ahogy mindig is szeretett volna. Megérezte, milyen könnyű behúzni az embereket egy jó beszélgetésre, amelyben nagy különbségeket tapasztalhatnak meg. 

Emberileg is jobb benne lenni egy ilyen (megoldásfókuszú) szituációban. Több lendületem lesz tőle, és könnyű ráülni azokra a hullámokra, amik így keletkeznek – mondta a kollégám. 

A változás módszertana változik

Lenyűgöz az önmagára vonatkoztathatósága – kezdte elgondolkodva a negyedik kollégám. A változás módszertana saját magán is kutya köteles alkalmazni saját módszertanát. Nyílt rendszer: keressük azt, ami működik, és elhagyjuk azt, ami nem. De vajon “ugyanaz”-e, amit egy amerikai börtönben, egy svéd iskolában vagy egy magyar nagyvállalatnál működtetnek?

Élvezem azt figyelni, milyen változásokat hoz ma is, ha még következetesebben vizsgáljuk a saját előfeltevéseinket, gyakorlatunkat. 

Megdöbbentően hatékony

A játék végén megosztottuk egymással a begyűjtött információkat. A kérdésemre kapott válaszok összefoglalása után felháborodva vettem észre, hogy ezekkel a szabályokkal én vagyok az egyetlen, aki nem tudja megosztani a válaszát erre a kedvenc kérdésemre! Így aztán gyorsan elmeséltem az alábbi történetet: 

Egy barátom szokatlanul nehéz munkahelyi helyzetben készült sürgős döntés hozni. Úgy érezte, nincs ideje “külsős” coachot keresni, ezért megegyeztünk, hogy kivételesen coacholom, és egy vacsorameghívás lesz a díjam. 

Az egyik első kérdésem – természetesen – a vágyott jövőbe ugrott: mit akarunk kihozni a beszélgetésünkből, miből tudjuk, hogy készen vagyunk. 

— ( Van ez a …. és a …. dolog, amin bizony lehetne dolgozni! Bár ez nagy falat, nekem bőven elég, ha a munkahelyi döntést meg tudom hozni – majd nevetve hozzátette – Ha ezt az első kettőt is megoldod, akkor három vacsorára hívlak meg!

Aztán valahol a negyvenedik perc után egyszer csak felkiáltott.

— Ne már! Látod, ezt is megoldottad! Akkor három vacsora! 

Bevallom, nem pontosan értettem, mindez hogyan történt, de lenyűgöz, hogy a megoldásfókusz olykor megdöbbentően hatékony. És persze lenyűgöz a paradicsomos-rukkolás focaccia is.