Haesun Moon: A Dialogikus orientáció modellje

2023. 01. 24.

Az eredeti szöveg a Canadian Centre for Brief Coaching oldalán olvasható.

Volt egy gyönyörű (és kicsit furcsa) kutyám, Cookie, aki számos online órámon tiszteletét tette, mivel gyakorlatilag az ölemben élte az életét, míg öregségében el nem távozott az örök vadászmezőkre. Gyakran kérdezték tőlem, hogy milyen fajta, és a válaszom ilyenkor a terjengős Cavalier King Charles spániel volt. Ez a fajtaelnevezés olyan hosszú, hogy még hivatalosan is rövidítve használják: CKC. Valahányszor be kellett mutatnom Cookie-t, szórakoztatónak találtam, hogy egy ilyen apró ölebnek ilyen komoly márkaneve van.

És most megint így érzem, ahogy prezentálom ezt a kedves diagramot, amit nagyjából két éve használunk a coachképzésünkben. Ez egy egyszerű (sőt talán könnyű) térkép, ami egészen jó okkal kapott ilyen komoly nevet. 

A térképet a mikroanalízis nemzetközi kutatóinak, Joel Simonnak és Lance Taylornak a munkája ihlette. Ők tanítottak meg arra, hogy coacholás és tanítás közben az interakció során adott válaszainkat alaposan megvizsgálva törekedjek láthatóvá tenni a közös építkezés (co-construction) folyamatát.

Megfigyelés #1: Az elbeszélés időbeli vetülete

Ezt nem csak a coachingban, hanem más, hétköznapi interakcióban is hallhatjuk, például mikor barátokkal, kollégákkal, családtagokkal beszélgetünk. Úgy tűnik, az elbeszéléseink természetüknél fogva magukban rejtenek egy idődimenziót. Itt egy példa az egyik beszélgetésemből, amit Andrew-val folytattam, aki jelentős változásokat szeretett volna a karrierjében.

Már régóta szerettem volna megtenni ezt a lépést és úgy érzem, most eljött az ideje. Régebben eléggé szorongtam, mikor konfrontálódnom kellett más emberekkel, de most már nyilvánvalóan nem így van. Aggódtam, hogy mit gondolnak rólam az emberek, és kellett egy kis idő, hogy ezen túltegyem magam. És most itt ez a lehetőség, és kicsit korábban érkezett, mint ahogy gondoltam, és egy kissé pánikba estem. De, hát igen, sosem lehetünk teljesen felkészülve, nem? (Részlet a Surfing the Landslide, 2016 [Szörfözni a lavinán] c. írásból)

Mit mondanál ez után? De várj csak!  Mielőtt elkezdenénk azon gondolkodni, mit mondanánk mi magunk, nézzük meg, mit is hallottunk! Milyen kíváncsiság, észrevétel lesz a következő megszólalásunk alapja? Egy állítás, egy kérdés, egy mosoly, vagy ezek együttese? Ha az idői dimenzió szempontjából közelítjük meg, amit Andrew mondott, mit hallottunk a múltjára és mit a jövőjére vonatkozóan? Hova helyeznénk az elhangzottakat ezen a vízszintes vonalon?

Megfigyelés #2: Az elbeszélés tartalma

Az olyan, a hétköznapinál kissé jobban polarizált beszélgetésekben, mint például a coaching, az elbeszélés tartalmát könnyen elhelyezhetjük a jó dolgok és kevésbé jó dolgok tengelyén. Nem meglepő módon a jó dolgok azok, amiknek a folytatását, növekedését, gyarapodását szeretnénk tapasztalni az életünkben: interakciók, pillanatok, élmények, gondolatok, döntések, hozzáállások, érzések és remények, amiből többet szeretnénk. A másik végponton a kevésbé jó dolgok vannak, amikből inkább kevesebbet akarnuk. A Microanalysis of Face-to-Face Dialogue (A szemtől szembeni beszélgetés mikroanalízise) című munkából kölcsönvéve a kifejezést, hívhatjuk ezeket pozitív tartalmaknak és negatív tartalmaknak. Visszatérve Andrew-ra: hogyan helyeznéd el, amit mondott?

Talán észrevetted, hogy a tartalom szerint nem olyan könnyű csoportosítani az elhangzottakat, mint az idő tengelye mentén. Részben azért, mert csak a nyers szövegre támaszkodunk, ami nélkülözi Andrew mondanivalójának minden hallható vagy látható részét, és talán több tere van a saját következtetéseinknek így, ha valaki más életével kapcsolatban próbáljuk eldönteni, hogy egy adott tartalom jó vagy kevésbé jó, és hogy hova helyezhető el a térképen. De a modell lényege tulajdonképpen ennyi. Korzybski-t (1933) idézve, végül is ez egy térkép, nem a táj.

Rakjuk össze az idővonalat a tartalommal, és voilà, kész is az osztályozó rendszer . Az egyes negyedeket hívhatjuk pozitív jövőnek (Q1), pozitív múltnak (Q2), negatív múltnak (Q3), és negatív jövőnek (Q4). Elég egyszerű?

Megfigyelés #3: A beszélgetés iránya

Melyik negyed(ek)re fókuszáljon a coach? Melyek lennének a leghasznosabbak? Anélkül, hogy túlbonyolítaná, a legtöbb coach a Q1-et (pozitív jövő) választja erre a kérdésre. Igen, igen, a Q2, Q3, és a Q4 is hasznosak lehetnek valamilyen módon, ha nem is feltétlen szükségesek. Bármelyik negyedet is választottad most, a kérdés nem is igazán az, hogy melyik negyed, hanem, hogy tényleg azt csináljuk-e, amit mondunk, hogy csinálunk?

Az egyik legfontosabb dolog, amit A szemtől szembeni beszélgetés mikroanalíziséből tanultam, hogy figyeljem, hogyan működnek a kérdések. Ahogy Healing & Bavelas (2011) mondták: „Minden kérdés “állító kérdés”; a szakember feladata pedig az, hogy olyan előfeltevéseket állítson velük, amelyek a kliens számára hasznosak lesznek.” Az ügyfelek gyakran elfogadják az előfeltevéseinket, és abba az irányba haladnak, amerre mi tájoljuk őket.

Nézzünk meg a YouTube-on könnyen fellelhető népszerű kezdőkérdéseket. Mik az előfeltevések? Melyik negyed felé orientálja a kérdés az ügyfél tekintetét? Hogyan is működik ez?

• “Mi hozott ma ide hozzám?”
• “Hogyan tudnék segíteni?”
• “Honnan fogod tudni, hogy ez hasznos volt neked?”

Videóról videóra azt látjuk, hogy az ügyfelek együttműködtek, és elindultak arra, amerre a kérdések terelték a figyelmüket. Megkérdőjelezés nélkül elfogadták ezeket az előfeltevéseket, mint a beszélgetés közös alapját. Ez a fajta orientálás jelen van a beszélgetés elején, közepén, és egész végig a beszélgetésben: minden kézmozdulattal, hümmögéssel, megfogalmazással és kérdéssel közvetítjük. Végül is a munkánk az, hogy orientáljuk az ügyfeleinket abba az irányba, amiből többet szeretnének – nem pedig az, hogy elmozdítsuk őket. Az alapvetően könnyű coaching munkának ez a nehéz része.

Gondolatok: Az eszköz használatának eredeti szándéka

Ahogy már korábban is írtam, a DOQ-t egy konkrét céllal fejlesztettük. Hasznos tanulási segédeszköznek találtuk a coachingfolyamat megfigyelésében és az arra való reflektálásban. A megfigyeléshez szükséges a megfigyelés tárgya – ebben az esetben egy beszélgetés –, a reflektáláshoz pedig a megfigyelések értelmezése, értékelése szükséges. 

Számos szakember szóhasználata nyomán, a negyedek az alábbi neveket kapták:

Ha a coachinggyakorlat tapasztalata nélkül tanítanánk ezt a modellt, nagy volna a veszélye, hogy a beszélgetés finom folyamatát egy esetlen “kétszerkettessé”silányítanánk. 

Vedd elő egy régi felvételedet (ha van), vagy vegyél fel egy újat a telefonoddal, ülj le és figyeld meg:

• Hogyan tájolják az ügyfeledet a kérdéseid?
• Helyzed el az ügyfeled válaszait a térképen, amennyire lehet megtartva saját szóhasználatát.
• A térképre felkerült (vagy épp fel nem került) építőkockákból melyekre reagáltál? Miért épp arra? Hogyan reagáltál?
• Miután reagáltál (akár mikro vagy makro szinten), mi történt az ügyfél elbeszélésével és megnyilvánulásaival? Átcsúsztak egyik negyedből a másikba? Vagy helyben maradtak?
• Mi lehetett volna más módja a reagálásnak egy-egy negyeden belül? (Lásd Joel Simon és Lancy Taylor „Opportunities” [Lehetőségek] című írását ezzel kapcsolatban)

Haesun Moon a DOQ tartalmi részleteiről, keletkezéséről ezt az előadást tartotta 2024-ben.

Remélem, sokatok coachingbeszélgetéseiben hasznos és használható lesz mindez. 

Mostantól csak figyeljetek: hallani fogjátok.

Felhasznált irodalom: Healing, S., & Bavelas, J. (2011) Can Questions Lead to Change? An Analogue Experiment. Journal of Systemic Therapies, 30 (4), p.46).

Az eredeti szöveg a Canadian Centre for Brief Coaching oldalán olvasható. 

Fordította: Kovács Zsófia

kép: Smart/  Unsplash