Sorozatunkban olyan szakemberekkel beszélgetünk, akik megoldásközpontú szemlélet segítségével (is) dolgoznak. Tanáraink, barátaink, képzéseink résztvevői mesélnek arról, hogyan használják a brief coaching módszertárát a mindennapi gyakorlatban. Tizenkettedik interjúnkban Csányi Csaba, megoldásfókuszú coach, teamcoach és HR tanácsadó, a Megoldásfókuszú Egyesület elnöke volt a beszélgetőpartnerünk.
2023. 01. 10.
A szélessége. Elképesztően széles spektrumban képes működővé tenni dolgokat. Mióta tudom, hogy van a beszélgetési és gondolkodási eszközöknek, nézőpontoknak, szokásoknak egy csokra, amit megoldásfókuszúnak lehet nevezni, azóta nagyon sok helyen és helyzetben éreztem a kíváncsiságot, hogy kísérletezzek vele: üzleti életben, sportban, iskolákban, tehetséggondozás terén és sok más helyen, ahol érdemesnek gondoltam.
Tudtam és láttam, hogy máshogy, más módszerek is jól működnek. De mindig láttam rá esélyt, hogy ha így csinálom, akkor az ügyfeleimnek még jobb lehet.
Előfordult, hogy más eredmény jött ki, mint amire előzetesen számítottam. Ebből viszont kihallatszik, hogy előzetesen számítottam valamire, volt valami elvárásom a helyzettel vagy a másikkal kapcsolatban. Pedig egy interakciós helyzetben csak a saját döntéseimért vagy tetteimért tudok felelősséget vállalni. A hatásért, az eredményért már nem.
Eszembe jut például egy egész napos közösségfejlesztés, amit több kollégával, szakmai teamben vittünk. Inspiráló folyamat volt, lépésről lépésre voltak ötleteink, hogy milyen interakciós helyzetekkel mehetünk majd tovább. Aztán egy ponton a csapatunkból valaki megkérdezte a közösséget, hogy mit szeretnének abban a helyzetben. A választ pedig sehogy sem tudtuk összeilleszteni azzal, amit javasoltunk volna. Valami egész más történt, amikor a kérésüknek megfelelve arra mentünk, amerre invitáltak bennünket, egész mást láttam az arcokon, mint amit szerettem volna. De ami történt, az a jelenlévők számára határozottan hasznos volt, és láthatóan előrelépéseket hozott.
Erre például nem mondanám, hogy sikertelen kísérlet volt. De nagyon más eredmény született meg, mint amit bármiféle várakozásomban el tudtam volna képzelni.
Bennem vannak ilyen bátor vagy egyenesen vakmerő inspirációk. Ha a megoldásfókuszban azt mondjuk, hogy az ügyfelet tekintjük szakértőnek a saját helyzetében, akkor bizonyos helyzetekben én tényleg az ő kezébe tudom adni a teljes felelősséget.
A börtönben zajló munkám során az ügyfeleim nagyon sokszor kezdik úgy, hogy “mondja meg maga, miről beszéljünk, nekem bármi hasznos”. Én persze megpróbálom ezt visszaadni. Elmondom, hogy lenne ötletem, és vannak kérdéseim, de szeretnék éppen arról, és csak arról beszélni, ami számára most fontos. Ezt gyakran elviszem addig a határig, amíg azt érzem, hogy a kapcsolat bírja.
A börtön ilyen szempontból egy speciális terep. Az emberek itt hozzá vannak szokva, hogy kevéssé számít az, hogy ők mit szeretnének. Coachként ezért különösen, még a szokásosnál is jobban oda kell figyelnem, hogy komolyan vegyem az ügyfeleimet, és azt, amit szeretnének, vagy hasznosnak tartanak.
Egy másfél évvel ezelőtti beszélgetés jut eszembe, ami szintén a börtönben zajlott. Volt egy ügyfelem, akivel negyvenöt percen át próbáltunk eljutni oda, hogy van-e, lehet-e értelme a beszélgetésünknek: mit adhat, ha komolyan vesszük, miért lesz hasznos azon túl, hogy nem a zárkában van hatvan percig. A beszélgetés alatt voltak olyan felvillanások, gondolatok, amiken én azt láttam, hogy ilyen dolgok talán most történnek meg először az ügyfél életében, és bíztam abban, hogy hasznosak lehetnek. De ő nem mutatott ilyenkor sem különösebb lelkesedést. Negyvenöt perc után eljutottunk oda, hogy bármennyire is szeretnénk, nincs közös metszete a lehetőségeinknek.
Rábízom magam az ügyfelemre, és kitartóan keresem a kapcsolatot az ő életéhez, ambícióihoz – ez az, amiben elmegyek a kapcsolat határáig. Ha kell, akkor keményen dolgozom azon, hogy az ügyfél lehetőséget kapjon arra, hogy dolgozzon a saját életén abban a metszetben, amit az aktuális közös lehetőségeink biztosítanak.
Ha az ügyfél jókora késés után azzal kezdi: “Egy óra a beszélgetés? Azt még kibírom.” Akkor szívesen felajánlom azt a lehetőséget, hogy ha hasznosabbnak érzi, hogy máshol legyen és mást csináljon, akkor bármikor (akár éppen most, a közös munka elején is) dönthet úgy, hogy lezárjuk a beszélgetést. Nem próbálom meg rábeszélni, vagy valahogy arra terelni, hogy a coaching hasznosabb lehetne, mint a zárkában ülni, és hogy ez az egész az ő érdekében van. Partnerek vagyunk és komolyan veszem, amit ő szeretne: és ebben az is egy kimenet, hogy nem beszélgetünk.
A kollégáimra, akik a társaim ebben az egészben. A kitartásunkra és a hitünkre abban, hogy érdemes lehet egy kísérletként elindulni egy ilyen projekttel. Évekkel ezelőtt egy hawaii példából kiindulva kezdtük el tervezgetni, hogy börtönökben dolgozzunk. Akkor egy lelkes kicsi megoldásfókuszú csapat jött össze, amelyet a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Titkárság nagy tapasztalattal és büntetés-végrehajtási “helyismerettel” rendelkező szakemberei támogattak.
Az induló csapatból Gyarmati Kati az a társ, akivel a mai napig együtt dolgozunk. Hankovszky Kati amellett, hogy bátorított, segített megteremteni a hawai kapcsolatot, és felkutatni a büntetés-végrehajtási példákat bemutató szakmai anyagokat. Bárnai Árpi, Göntér Móni, Léderer-Szeile Merci sok értékes szakmai részlet kidolgozásában és az első időszak beszélgetéseiben vállaltak szerepet. Czombos István pedig az eredmények mérését és felügyeletét végzi – a projekt kezdete óta.
Ennek a csapatnak nagyon fontos szerepe van a projekt indulásában, és eredményes működésében. Az idei évben, a pandémia rendkívüli körülményei között pedig különösen jól látszott, mennyire különböző, szélsőséges helyzetekben is van valóságos értelme és haszna a börtönben végzett megoldásfókuszú munkának.
Az első időszakban, a projekt pilot verziójában olyan ügyfelekkel dolgozunk, akik szabadulás előtt álltak, és kizárólag egyéni üléseink voltak. A második évben jött az ötlet, hogy érdemes lenne olyanokkal is kipróbálni a megoldásfókuszú coachingot, akiknek akár öt, tíz, tizenöt éve is hátra van. Volt olyan, aki a második foglalkozás után megváltoztatta az életét, az állandó fegyelmiből átment önképzésbe, tanulásba. Elkezdett arra törekedni, hogy a hátralévő tizenöt évét is csökkentse.
A program második időszakában Rákospalotán és a tököli fiatalkorúak börtönében is elkezdtünk csoportokkal dolgozni. Most, a negyedik időszakban, már nem csak javítósokkal és nem csak börtönbeli csoportokkal, hanem előzetes letartóztatásban lévőkkel illetve speciális gyermekotthonban lévő kiskorú fiatalokkal is dolgozunk. Emellé jött még – szintén 2020-ban – a BV-s (büntetés-végrehajtásban dolgozó – a szerk) szakemberek képzése is.
Kezdettől fogva úgy vagyunk jelen az intézményekkel való munkában, hogy ügyfelünknek és partnernek tekintünk mindenkit, akivel kapcsolatba kerülünk a börtön részéről. A kapust, az őröket, a felügyelőket és mindenkit, akinek az együttműködését kapjuk ahhoz, hogy megvalósítsuk a feladatunkat. Persze a végcél az volt, hogy fogvatartottakkal dolgozzunk, de ehhez számos más interakcióban is lehetőségünk volt részt venni.
Abból indultunk ki, hogy ha az ő munkájukat akarjuk segíteni, akkor a projektépítés minden egyes elemét közösen kell alakítanunk, és ezt csak úgy lehet, ha építünk egymás szakértelmére. Ezt a partneri hozzáállást és tiszteletteljes együttműködést tapasztaltuk az ő részükről is kezdettől fogva. Ha változást akarunk elérni, vagy a változás lehetőségét akarjuk megmutatni, akkor abból a helyzetből jó indulni, amit lehetővé tettek számunkra.
Az előbb említett, negyvenöt perces beszélgetés kétharmadánál például át kellett mennünk egy másik helyiségbe, egy irodába. Adni akartam az ügyfelemnek egy széket, de kiderült, hogy az irodában az a szabály, hogy a fogvatartott nem ülhet irodai székre, fizikailag sem kerülhet a dolgozókkal azonos pozícióba, így az őrök hoztak neki egy hokedlit. Ő leült a hokedlira, és folytatódott tovább a beszélgetés. Számára ebben nem volt semmi különös, sőt, valószínúleg éppen az lett volna zavaró, ha másképp történik.
Valóban más a kultúra és a normarendszer, de abban nincs különbség, hogy milyen emberek vagyunk. Nem vagyok én jobb vagy rosszabb ember, csak más a történetünk és más élethelyzetben vagyunk. Más szabályok között, de ott bent is emberek, ott bent is ügyfelek vannak. A Hankovszky Katival és Gyarmati Katival megtartott BV-s képzés is ezt az előfeltevésemet erősítette meg, a dolgozókra és a fogvatartottakra vonatkozóan egyaránt.
Most legfrissebb éppen ez a képzés. Izgalmas és örömteli, amikor az emberek, akik kíváncsisággal és bizalommal eljönnek a képzésre, miközben erősen kételkednek, hogy ez az egész megoldásfókusz és coachingszemlélet az ő gyakorlatukban működhet-e. Aztán elkezdenek arról beszámolni, mit csináltak másképp, és azzal hogyan változtatták meg a munkájukat, a környezetüket, az életüket – és a fogvatartottak életét is.
Szinte minden ügyfél, akivel beszélgetünk, visszajelzi, hogy a találkozásaink – akár egyetlen alkalom is – hatással van a gondolkodására és az életére. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden történet happy end. De nagyon lenyűgöző látni, hogy akár egyetlen beszélgetés nyomán is létrejöhetnek olyan változások, amik az ügyfél legfontosabb kívánságai felé vagy akár azon túl is mutatnak. Olyan változások, amelyeket mások, például a család is észrevesz az ügyfeleinken.
Minden ülésen egy háromfős szakmai team van jelen, és rendszerint a beszélgetésekről születik valamilyen átirat is. Van, hogy pontosan azt írhatjuk le, amiről egy hónappal azelőtt a coachingban mint vágyott jövőről “ábrándoztunk”. Óriási élmény.
2023. 01. 24.
Hogyan lehet hatékonyan, könnyedén coachingot, illetve coachingkérdéseket tanulni. Miként változik a coach meghallgatási képessége és kérdezéstechnikája tapasztalatának növekedésével. Hogyan érdemes ezeket a képességeket tanulni, gyakorolni, tanítani?
2022. 11. 13.
Az írás eredetileg már nem tudjuk, hol jelent meg.
2022. 12. 20.
Interjúsorozatunkban olyan szakemberekkel beszélgetünk, akik megoldásközpontú szemlélettel (is) dolgoznak. Tanáraink, képzéseink résztvevői és barátaink, akik arról mesélnek, hogyan használják a brief coaching módszertárát a mindennapi gyakorlatban.