Négy hasznos történet – Megoldásfókusz és teamcoaching az iskolában

2022. 12. 12.

Játszmázás helyett gyors lezárás

Osztályfőnökként, tanárként előfordul, hogy vitába keveredünk diákjainkkal. Néha ezek a viták előrevivők, hasznosak, néha viszont játszmázásba torkollhatnak, és se a diák, se a tanár, se az osztály számára nem hasznosak. Az alábbi történetben a megoldásfókuszú szemlélet segített, hogy egy ilyen vitás helyzet a lehető legrövidebb módon, játszmázás nélkül lezáruljon.

Az osztályomban közösen választottuk ki a nyári osztálykirándulás célpontját. Mivel a tervezéskor még karanténban voltunk, ezért online zajlott az egész folyamat. Először egy zoomos osztályfőnöki órát tartottunk, és közösen abban állapodtunk meg, hogy mindenki dobhat be helyszín ötleteketek, aztán online szavazunk. A végén megkérdeztem, hogy ez mindenkinek megfelelő-e. Senki sem szólt, hogy más ötlete volna.

 Aztán a szavazás lezárása előtt fél órával az egyik diákomtól kaptam egy üzenetet:

 Kedves Tanár úr! 

Gondolkoztam… Tudom, hogy lassan vége a szavazásnak, de szerintem először azt kéne kitalálni, hogy milyen jellegű kirándulást szeretnénk, és után kiválasztani a helyszínt, másrészt nem 50-ből kéne választanunk hirtelen. Ezen kívül – bár gondolom későn írom – egy csomó ötlet nem lett feldobva. Engem személy szerint nem hívogat, hogy ….-be menjünk kirándulni. Ezt feldobtam mint ötlet a tanár úrnak, hátha lehet vele valamit kezdeni, további szép estét!

Rengeteg dolog felvetődött bennem, hogy mit írjak neki. Miért most szólsz? Miért nem szóltál akkor, amikor egy egész osztályfőnöki órát erre szántunk? Mindig arra vágytok ti, diákok, hogy ti dönthessenek, most pedig, amikor így van, akkor én, mint tanár, egy mindjárt véget érő szavazást állítsak le? Az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy ez csak arról szól, hogy nem az a helyszín látszik nyerőnek fél órával a szavazás lezárása előtt, ami neki tetszene, és ez a baj. 

 Aztán vettem egy nagy levegőt, és rájöttem, hogy ez sehová sem vezetne. Ezt válaszoltam:

 Kedves …!

Köszönöm, hogy megírtad a gondolataidat. Egy kérdésem van. Lehet, hogy elsőre meglepő lesz… Mikor lennél elégedett a válaszommal? Minek kéne benne lennie ahhoz, hogy úgy érezd, megérte megírnod a gondolataitad nekem.

Szópárbaj helyett derítsük ki, hogy mit szeretne – gondoltam. Mi a legjobb reménye ezzel az általa írt e-maillel. Így felelt:

Én így is, úgy is elégedett vagyok, csak egy osztálytársamat idézve “ne reklamáljak utólag”, ha nem mondtam el a véleményem… 

 Úgy érzem, sikerült egy felesleges vitát elkerülnünk. Az osztálykirándulás pedig nem a helyszín miatt lett jó, hanem a társaság miatt. 🙂

(A történetet itt-ott megváltoztattam, hogy ne legyen beazonosítható az eset.)

Fegyelmezés helyett önnevelés

A tanórák közötti szünet értékes: lehet kicsit pihenni, beszélgetni az osztálytársakkal, készülni a következő órára, esetleg leckét másolni írni . Többek között ezért sem lehet ekkor hangfalról zenét hallgatni a teremben, pláne nem maximális hangerőn.

Az egyik szünetben már a folyosó végéről hallottam, hogy az egyik teremben megy a “buli”. 🙂 Bementem a terembe, és megkértem az önkéntes dj-t, hogy  kapcsolja ki a zenét, és csatlakoztassa le a lejátszóját a terem beépített hangfaláról.

 — Mit fogsz tenni, hogy legközelebb ne forduljon elő ilyen?

— Hát, … azt hiszem nem veszem elő az iPodom.

— Rendben. És mi történjen akkor, ha mégis megtörténne?

— Akkor mondjuk … vegye el a tanár úr két hétre az iPodom.

— Hú, ez elég szigorú, de rendben, legyen így. Szervusz!

 Azóta nem fordult elő vele ilyen eset. (Vagy csak megfigyelte, hogy mikor járok azon a folyosón…)

Tanévkezdő (történelem) óra

Bármilyen tantárgy évkezdő órájára alkalmazhatóak az alábbiak. Én egy kilencedikes, egy tizedikes és egy tizenegyedikes osztálynál próbáltam ki. Az alapot egy megoldásfókuszú osztályfőnöki óra vázlata adta.

Az alapvető cél az, hogy a gyerekek megfogalmazzák,  mit várnak a törióráktól, és hogyan lehetnek hasznosak számukra ezek a 45 percek. Fogalmazzanak meg olyan célokat is, amelyek “első látásra” nem feltétlenül kötődnek a tantárgyhoz, mégis megvalósíthatók az órán, és számukra hasznosnak bizonyulhatnak. Például ne csak az érettségire való felkészülés legyen a cél, hanem – mint azt az egyik új osztály megfogalmazta – a szocializálódás, amit pár- és csoportmunkával nagyon jól lehet segíteni. Minden osztályban 5-5 ilyen célt fogalmaztunk meg.

Ezen felül nekik kell megfogalmazniuk azt is, hogy egy ‘tökéletes órán’ mit csináljanak a diákok és mit csináljon a tanár, hogy mindez megvalósuljon. Minden osztályban 10-11 “elvárást” fogalmaztak meg saját maguk felé és felém is. Ebből kiindulva később lehet őket skáláztatni, hogy hogyan dolgoznak az órákon ők, és nekem mint tanárnak is adhatnak visszajelzést a munkámról.

 Rövid óravázlat

 A sorrend és a forma természetesen tetszőleges: legjobb verzió az, ami az adott osztályhoz és adott tanárhoz – vagy éppen az adott pillanatban felbukkanó dolgokhoz – passzol.

A) Kérdések, amiket tanárként válaszolj meg magadnak az óra előtt

• Hogyan lehet hasznos számodra és az osztály számára egy első  tanóra? És még hogyan?
• Milyen képességeidről, tapasztalataidról tudsz biztosan, amik segítik, hogy könnyedén és eredményesen megtervezz és megvalósíts egy ilyen órát? És még?
• Milyen képességekkel, tapasztalatokkal rendelkezik az osztály, amik hasznára válnak egy ilyen munkának? És még?
• Miből fogod észrevenni, hogy a dolog valóban sikeres? És még miből?
• Mit fognak ebből észrevenni mások? És még, mit?

B) Kérdések az osztálynak

Az egyes kérdésekre adott válaszokat felírhatjuk a táblára, postai csomagolópapírra, post-itekre, stb.

Körben ülünk. Az osztálynak intézett kérdés:

• Miért vagyunk ma itt? Mi a célja az ittlétünknek?

Itt jó nagy csend szokott következni. Miért vagyok én itt? Engem kérdeznek? Én a diák mondjam meg? Én nekem kell tudnom, hogy mit szeretnék? Könnyebben elindul az ötletelés, ha nem az egész osztály előtt kell bedobni az ötleteket, ezért párban/hármasával beszéljék meg! Aztán két csoport olvadjon össze, és osszák meg válaszaikat a fenti két kérdésre. Végül közösen beszéljük meg, mire jutottak. (Ezt a feldolgozási módot – kis csoport, nagyobb csoport, egész csoport – bármelyik kérdésnél megcsinálhatjuk, amelyiknél szükségesnek látjuk.)

• Mi legyen a közös célunk a töriórán? (5-ös lista) Mivel lennénk elégedettek év végén?
• Mi lesz a jele annak, hogy elértük ezt a célt?
• Hogyan érjük el?
• Mit kell tennem nekem (a tanárnak) ezért? (10-es lista)
• Mit kell nektek tenni ezért? (10-es lista)
• Ez egy első törióra: Hogyan lehet hasznos neked ebből a szempontból a mai óra? Miről legyen még szó?
• Honnan fogod tudni, hogy hasznos volt, mi lesz a jele ennek?
• Milyen keretekben szükséges megállapodnunk?
• Értékelés: Félévkor és év végén adnom kell egy jegyet mindenkinek.
• Mit értékeljünk?
• Hogyan értékeljük azt?

Az óra végén kijelöltem három személyt, akik vállalták, hogy egy nagy kartonra, szép betűkkel felírják az öt célt, illetve a diák, valamint a tanár feladatait, amit kiteszünk az osztályban a falra. Ez alapján tudunk majd skálázni a későbbiekben.

C) Egy példa a célokra, és tennivalókra

A vállalásoknál szándékosan fogalmaztam kijelentő módban, és jelen időben. Ez egyfajta jele a bizalomnak és a személyes felelősségvállalásnak. Nem csak fogadkozunk, hogy majd mi lesz, vagy hogy megpróbálkozunk ezzel vagy azzal, és nem is parancsként fogalmazzuk meg egymás felé. Egyszerűen kimondjuk és leírjuk, hogy így csináljuk, mert tudjuk így csinálni, és szeretnénk így csinálni.

Célok

1. Alapműveltség megszerzése és felkészülés az érettségire
2. Jól érezzük magunkat.
3. Szocializálódjunk.
4. Ne kelljen otthon tanulni.
5. Érdekes dolgokat tudni.

 Amit a TANÁR vállal

1. A röpdolgozatokat egy tanórával korábban bejelentem.
2. A dolgozat/felelés témáját világosan kijelölöm, legalább egy tanórával korábban.
3. Értékelem az órai aktivitást pluszokkal.
4. Biztosítom, hogy a tanév során egyszer mindenkinek legyen lehetősége a számonkérést elpasszolni.
5. Olyan plusz-mínusz rendszert alakítok ki, ahol a pluszokkal ki lehet húzni a mínuszokat.
6. Lehetőséget adok a rossz jegy kijavítására.
7. Szorgalmi feladatot adok annak, aki kéri.
8. Interaktív órákat tartok, és ezeken használhattok okos eszközöket.
9. Felkészítelek titeket az érettségire.
10. Törekszem arra, hogy minél kevesebbet kelljen otthon tanulnotok, és hogy mindezt élvezzétek.

 Amit MI vállalunk

1. Az órán nem foglalkozunk mással. (osztálytársak, stb.)
2. Odafigyelünk az órára.
3. Hozzászólunk az órához.
4. A rendelkezésre álló időnkben annyit tanulunk, amennyit csak lehet.
5. Becsületesek vagyunk a dolgozat megírásakor.
6. Hozzátesszük a saját tudásunkat az órákhoz.
7. Nem beszélünk a tanárral párhuzamosan.
8. Élünk a javítási lehetőségekkel.
9. Kérdéseket teszünk fel a tananyag megértése érdekében.
10. Tiszteljük a tanárt.

Osztályprogramok és bármi más egyéb értékelése

Korábban általában úgy értékeltünk egy-egy osztályprogramot, úgy kértem visszajelzést a diákoktól, hogy le kellett írniuk, hogy mik voltak a pozitívumok és mik voltak a negatívumok. Ebből kiderül, hogy mi tetszett nekik az osztálykiránduláson, és az is, hogy mi nem. Az viszont nem derül ki, hogy mi olyan dolog van, ami nem volt, de szeretnének, hogy legyen. Továbbá, ha épp az egyik diák szervezte a programot, neki jó eséllyel rosszul esett hallani a negatív kritikákat.

 Nagyjából egy éve váltottam, és az értékelések legtöbbször három kérdésből állnak:

 Mi volt jó?

• Neked mi volt jó az osztálykiránduláson?
• Mi volt jó Andris kiselőadásában / feleletében?
• Mit csináltunk jól a farsangi előadás elkészítése során?

Mitől lehetne még jobb?

• Te mitől éreznéd magad még jobban az osztálykiránduláson?
• Mitől lehetne még jobb Andris kiselőadása / felelete?
• Legközelebb mit csináljunk máshogy, hogy még jobban fel tudjunk készülni az előadásra?

Hogy csináltad? És még?

• Hogyan szervezted meg ezt a kirándulást?
• Hogyan készültél fel a feleletre?
• Hogyan készítetted el a kiselőadásod?

Itt különösen fontos az “és még” kérdés. Azt tapasztaltam, hogy a diákok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy átgondolják és elmondják, hogy mit csináltak jól, miért sikerült nekik valami. Nehezen megy, hogy elismerjék a saját maguk munkáját, erőfeszítéseit. Az “és még?” kérdéssel pedig éppen ezekben a dolgokban tudunk elmélyülni, illetve időt adunk nekik a gondolkodásra.

Mi a különbség a két értékelési mód között?

Az A) esetben kiderül a pozitívum és a negatívum, de az nem, hogy mit szeretne a diák ahelyett, ami nem tetszett neki.

A B) esetben kiderül a pozitívum, és tulajdonképpen kiderül a negatívum is, hiszen amit nem említ meg, az a negatívum. A lényegi különbség, és a nyereség mindenki számára (tanár, diák, osztály, programot szervező személy) az, hogy megtudjuk, hogy mit szeretne, amitől neki még jobb lesz. Az értékelés pozitív és előremutató “csomagolást kap”. Így az értékelt programot szervező személy is nyitottabb a jobbító javaslatokra, mintha előtte kapott volna egy adag “negatívumot” is.

Neked is van egy jó iskolai történeted? Írj nekünk!