A “felszínen maradni” – Hankovszky Kati története

2022. 11. 09.

Volt idő, mikor a piros pillanatokban (amikor úgy éreztem, hogy nem tudok megbirkózni egy-egy helyzettel), felhívtam egy kedves barátomat azzal, hogy “Emlékeztess légyszi valamire, amit jól tudok!” Ez általában segített, mert valahogyan visszavitte a figyelmemet a szürke terület felszínére (vagyis minden olyan helyzetre, amivel már megbirkóztam). Általában semmit se kellett neki mesélnem az aktuális rémületemről, csak kérdeztem, és eljátszogattam a válasszal.

Ha nem áll rendelkezésre ilyen barát, működhet talán ez a betanult beszélgetés saját magunkkal:

– Mit is szeretnék elérni?

– Mi lenne az, amiből legalább egy picit tudnám, hogy haladok előre?

És itt jön be a képbe a képen is látható “szürke állomány” – vagyis, hogy mikor csináltam már ilyesmit, ami az előrehaladásom jele lehet?

A megoldásfókuszú beszélgetésvezetésben is pont ezt csináljuk: az elakadások helyett arra koncentrálunk, amit az ügyfél mond, hogy szeretne és arra, hogy mi az, ami ebből már most is működik. Mi viszi az ügyfelet abba az irányba amelyikbe haladni szeretne.

Vagy Harry Korman szavaival:

Nagyon figyelmesen hallgatjuk és komolyan vesszük, amit az ügyfelünk mond, és megkérjük őt, hogy az élete olyan aspektusairól beszéljen, amelyek esetleg elkerülhették a figyelmét a problémákra való fókuszálás közben. Így lehetséges, hogy „a felszínen maradunk.