Liselotte és Anton könyvét évek óta örömmel használom csoportjaimban, képzéseimen. A kis kötet nagy értéke a sok konkrét gyakorlat, mely a buddhista filozófia és gyakorlat kiegyensúlyozó, stabilizáló erejére épül, keleti mentális technikákból merít: segít lecsendesíti az elmét, irányítani figyelmünket, érzelmi egyensúlyt támogat, a békés elfogadás minden percben erőt és biztonságérzetet adó attitűdjét erősíti, élesíti a tudatos fókuszt. Közben az értékek elismeréséhez, az ihletett jövőkép alkotásához, a kis lépésekben megvalósítható előrelépésekhez is muníciót ad, megoldásközpontúan.
A világ és a környezet behatásaira szelíd, tudatos és konstruktív választ segítnek adni ezek a gyakorlatok. Remekül beilleszthetők, nem csak konkrét rezilienciát fejlesztő programokba, hanem egyének és teamek coachingjába is. Szeretetteljes új dimenziót nyitnak a fejlesztő folyamatokban: egyszerűen, praktikusan, szerényen.
Tegyi Enikő
coach, coach tréner
DR . LUC ISEBAERT ELŐSZAVA
„Reziliencia” – milyen gyönyörű szó! Gondoljon egy kicsit a nád gyengéd, ugyancsak állhatatos erejére, ami, ha a szél hatására le is fekszik, mégis újra és újra felegyenesedik. A vihar óriási tölgyeket képes gyökerestől kitépni és hatalmas bükkfákat kettétörni, ezzel szemben a nád a vihar elmúltával „kihúzza magát”, mintha mi sem történt volna.
Egy reziliens dolgozót elbocsáthatnak vagy kerülhet cége a csőd szélére, mégsem veszti el lába alól a talajt vagy törik össze. Nem fekszik megsemmisülve a földön. Tanul a kudarcokból, újra feláll, megragadja az új lehetőségeket és ismét rátalál a saját útjára.
Liselotte Baeijaert és Anton Stellamans használati útmutatót írt a reziliens élethez és tényleg jól sikerült nekik. Habár értekezéseik teljes mértékben tudományos és filozófiai érvényűek, azonban a könyv mindennek mondható, csak száraznak nem. A „Reziliens emberek, reziliens csapatok” egy könyv sok praktikus tanáccsal, javaslattal és gyakorlattal. Elképzelhető, hogy az olvasó egy idő után úgy érzi, túl van terhelve: „Ha mindezt gyakorolnom kéne, akkor ehhez egy egész élet is kevés lenne.” Természetesen nem ez a szerzők célja, hanem inkább arra ösztönzik önt mint olvasót, hogy kikeresse magának azt, ami az ön vagy az aktuális élethelyzete számára a leghasznosabb. Ha azt tapasztalná, hogy valamelyik tanács vagy gyakorlat nem igazán működik önnél, ne csüggedjen, azonnal rendelkezésére áll majd öt vagy tíz másik, melyek közül válogathat.
Az utóbbi húsz évben sok kutatást végeztek a pszichológiai intervenciók hatékonyságáról. Azt mutatták ki, hogy azok a módszerek hozták a legjobb eredményt, amelyek megoldásközpontú modellt használnak, pont azért, mert az emberek és csapatok növekvő rezilienciáját tűzik ki célul.
Churchill azt mondta egyszer: “Az élet balszerencsés helyzetek egymásutánja.” Megold egy problémát és már ott áll sorban a következő megoldandó probléma. Ennek az idézetnek a reziliens változata így hangozna: „Az élet kihívások egymásutánja”, ami semlegesíti a komor asszociációkat. Ha reziliens módon közelíti meg a kihívásokat, mint ahogyan azt a könyv tanítja, hamar látni fogja, hogy akár ezt is mondhatná: „Az élet lehetőségek egymásutánja.” Miután pedig reziliens módon megküzdött ezekkel a kihívásokkal és lehetőségként használta őket, végül kijelentheti: „Az élet elégedettséggel teli helyzetek egymásutánja”.
Ennek ellenére az élet olykor „ugyanaz az újra és újra ismétlődő probléma”. Akárhogy próbálkozunk is, a dolgok mégsem haladnak előre. Akár a fejünk tetejére is állhatunk. Ez a könyv ezekben a szituációkban is segítséget nyújthat. A nád nemcsak a szélnek, hanem a víznek is meghajlik. Úgy látszik, hogy a nád egyszerűen elfogadta az áramlás létezését.
El szeretnék mesélni önöknek egy történetet, amit Heather Fiskétől és Yvonne Dolantől ismerek:
Egy fiatal kanadai őslakos nagy kilátástalanságáról mesél nagyapjának. Nincs semmije az életben: nincs munkája, nincsenek szakmai ismeretei, hogy munkát szerezzen és a lány, akit szeret, pont most hagyta el őt. Azoknak a fiúknak a fele, akikkel együtt nőtt fel, öngyilkos lett, a másik fele pedig ugyanolyan kilátástalan, mint ő. Az idő nagy részében együtt kószálnak és isznak, mint a gödény. Mint ahogy ő is – mi mást tudna tenni? A nagyapja figyelmesen végighallgatja, majd elgondolkodik. Aztán ezt mondja: „A kilátástalanság olyan, mint a farkas. A farkas nagyon erős. Meg fog ölni téged és felfalja a lelked. Azonban a remény is egy farkas. Ez a farkas ugyanolyan erős, mint a másik és vele együtt leküzdhető a kilátástalanság farkasa.” Az idős férfi elhallgat. Unokája hangosan kiáltva így reagál. „De nagyapa! Mondd meg nekem… Melyik farkas fogja megnyerni a harcot?” A nagyapa ezt válaszolja: „Az a farkas, amelyiket eteted.”
Azok, akik elolvassák ezt a könyvet, rájöhetnek arra, hogyan etethetik a remény farkasát.
A belga fogyasztóvédelmi szervezet, a Test-Anakopp kutatásai kimutatták, hogy a belga dolgozók fele stresszben él, mert felettesük kevés elismerésben részesíti őket munkájukért. 30 százalékuknak kevés ideje van a nekik kiadott feladatokra és pont ugyanennyien panaszkodnak arról, hogy csupán végrehajtják feladataikat, ahelyett, hogy önállóan gondolkoznának és döntéseket hoznának. Ha rossz a munkakörnyezet, csökken a teljesítmény és a munka minősége. Kiégés fenyegeti a dolgozókat. A fizikai és pszichés kimerültség általában hiányzásokat eredményez. 2008-ban a belga dolgozók 9 millió munkanapot maradtak távol munkahelyüktől a stressz miatt.
Lehetne ez másképpen is. Liselotte Baeijaert és Anton Stellamans rámutatnak arra, hogyan fejezheti ki hatékonyan az ember elismerését, hogyan lehet egy csapat erőforrásaira koncentrálni és hogyan használható a stressz arra, hogy pozitív energiává változzon. Remélhetőleg ez a könyv igazi alapművé válik minden cégnél: a vállalat csak profitálhat hatékonyságát és versenyképességét, valamint a dolgozók egészségét, illetve lelki nyugalmát illetően.
Dr. Luc Isebaert
A Korzybski Institute Bruges elnöke,
az European Brief Th erapy Association társalapítója és egykori elnöke,
az International Alliance of Solution Focused Training Institutes társalapítója