Megoldásfókuszú könnyedség egy nehéz reggelen

2022. 10. 13.

A megoldásfókuszú szemléletben a hétköznapi tevékenységek részletes, érzékletes leírására hívjuk beszélgetőpartnereinket, a vágyott jövő – és annak a jelenben tapasztalható előjelei – felől közelítve. Egyszerű, hétköznapi nyelven beszélünk, és úgy gondoljuk, hogy egy probléma „valódi jelentésének” „mélyebb megértése” nélkül is létrehozhatók hasznos változások, amiben sok esetben segíthet, ha hozzáállásunkban megjelenik egyfajta könnyedség is.

Talán éppen ez az egyszerűség az egyik oka, hogy a megoldásfókuszú brief coaching szemlélete haszonnal alkalmazható már a legkisebb beszélgetőpartnerekkel is, akárcsak kollégánk, Halmai Kriszta (Visuama) alábbi történetében a 9 éves fiával.

A kisfiam egyik reggel nem akart iskolába menni..

Hosszasan fejtegette, mennyire utálja az ottani dolgokat, meg amúgy is fáradt, és nehéz a suli, és a tanárok is… Megértően hümmögtem, és mondtam, hogy hallom, nem könnyű ez a reggel meg a suli. Pici csend következett. Aztán újabb panaszáradat és hümmögés.

Aztán megkérdeztem, hogy ennek ellenére mi segít neki bírni a sulit. Erre a kérdésre egyből jött egy szép hosszú felsorolás a barátokról, a jobbfej tanárokról, a menzáról, meg a matek és technika óráról – de részletesen ám!

Aztán kicsit beszélgettünk, hogy milyen lenne álmai sulija, és ő maga vette észre, hogy milyen picike a különbség az előzőhöz képest.

Kértem, mondjon öt dolgot, amiért ma megéri bemenni az iskolába, és amikkel kapcsolatban vannak reményteli várakozásai. Ő mondott majdnem tíz ilyen dolgot. Közben felöltözött, megreggelizett, és elindultunk. (Nem vitatkoztunk azon, hogy menjünk vagy ne és nem sürgettem.)

Séta közben megjegyezte, hogy most már van kedve suliba menni, és milyen jó, hogy ennyit beszélgettünk róla!

Hálás vagyok, hogy megoldásfókuszt tanulok, és kezdi teljesen áthatni az életemet! Mennyivel szebben indult ez a nap, mint évekkel ezelőtt, amikor még szorongtam, hogy mi lehet a baj a tanárral, a gyerekkel, velem. Amikor elkezdtem megoldásfókuszt tanulni, azt mondtam, hogy a könnyedség az, amit szeretnék ellesni… és most nyakon csíptem! Nagyon örülök neki, és hálás vagyok érte!

A történetet, a sodró elbeszélést, az éles szemű nyakon csípést és a közlés lehetőségét köszönjük Halmai Krisztának és fiának!