Coaching bárhol, bármikor – interjú Vasas István AI coaching kutatóval

2023. 08. 10. | Szerző: Szabó Orsi

Sorozatunkban olyan szakemberekkel beszélgetünk, akik megoldásközpontú szemlélettel (is) dolgoznak. Tanáraink, képzéseink résztvevői és barátaink mesélnek arról, hogyan használják a brief coaching módszertárát a mindennapi gyakorlatban.

Ezúttal Vasas István, Delivery Management igazgató és AI coaching kutató válaszol kérdéseinkre.

Mi az, amit különösen hasznosnak tartasz a megoldásfókuszú szemléletben? 

Azt, hogy kétféle perspektívaváltást is lehetővé tesz. Az első, a másikra való odafigyelés, a másik fejével való gondolkodás perspektívája – ez egy olyan coaching alapkompetencia, ami nélkül már el sem tudom képzelni a vezetői munkámat.

Egy hatvanezer fős nagyvállalatnál dolgozom igazgatóként Svájcban, Delivery Management területen. Olyan csapatokat hozok létre, üzemeltetek és szüntetek meg, amelyekben nagyon különböző szakmájú, tapasztalatú és világlátású emberek dolgoznak együtt. Ebben a sokszínűségben bőven volt alkalmam megtapasztalni, hogy a másikra való odafigyelés az egyik leghatékonyabb eszköz a konfliktusok megoldására. 

A második – már kifejezetten megoldásfókuszú – perspektívaváltás az, ami a problémáról elemeli a figyelmünket a közös pozitív jövőkép felé. Előre nézünk – ez szintén kiemelt fontosságú elhatározás ahhoz, hogy a konfliktusokból tárgyalásokat csináljunk. 

Odafigyelni a másikra és előre nézni… te hogyan csinálod ezeket? 

Sok-sok egyéni, majd közös beszélgetéssel! Nem is olyan rég egy nagyon speciális platformmal foglalkozó, nagy, közel húsz emberből álló csapatot állítottam fel. Minden jól indult, de az ellentétes vélemények elkezdtek feszültségeket okozni – ilyenkor persze a csapat teljesítménye is elmarad attól, amit várunk tőle.

Elsősorban a vágyott jövőről szóló beszélgetésekkel sikerült afelé mozdítani a csapatot és az ügyfelet, hogy egymást hibáztatása helyett konstruktívan fókuszáljunk, mit akarunk elérni és mit tudunk tenni, hogy mindenki elégedett legyen, és a következő mérföldkövet elérjük. Erre a közös célra alapozva végül sikerült új ötleteket generálni, megegyezni és szabad utat nyitni a csapat jó teljesítménye előtt.

Más ez, mint a klasszikus modellek által is elengedhetetlennek tartott jövőkép?

Leginkább abban, hogy a csapatokkal nem célokat, hanem irányokat jelölünk ki. Ez talán nem pontos és nem tökéletesen mérhető, de jól megmutatja, hogy a jövőkép felé haladó úton mik a következő lépések. Mindig csak a közvetlenül előttünk álló lépésekkel dolgozunk, és ahogy azok megtörténnek, újraértékelünk, újrakalibrálunk, és kitaláljuk a következő lépéseket. Ez a fajta agilis hozzáállás mára az informatikában gyakorlatilag hétköznapivá vált, hiszen nagyon sok és nagyon gyors változás történik egy-egy projekt során. Irányok lehetségesek, de bármilyen más módja annak, hogy a menedzsment illúzióját keltsük, teljesen reménytelen.

Mit értesz ez alatt, hogy a “menedzsment illúzióját keltsük”?

Sokakban van egy olyan elképzelés, hogy felépítünk egy jól működő csapatot, aztán irányítjuk, kontrolláljuk a munkájukat. A mai informatikai környezetben ehhez egyszerűen túl gyorsan történnek a változások: személyi, szervezeti téren és a technológiát tekintve is. A hosszú távú tervezés reménytelen. Ehelyett legyen egy nagyon vonzó és elegendően jól kidolgozott jövőképünk, egy irányunk, a fókuszt pedig tartsuk mindig a következő lépésen. 

Ez a fajta tempó és praktikum kevéssé a formalizált coachingot kívánja meg, amikor leülök és rászánok egy órát, hogy saját magamon dolgozzak. Bár ritkán, de ez is lehetséges, inkább az egyszerű, rövid, hétköznapi coacholási munka az, ami hatékony. A coaching az én gyakorlatomban inkább szemléletmód, beszélgetésvezetés, kérdésfeltevés: a hétköznapok általános része, és nem valami abból kiemelt, különleges idő. 

Mintha ez a “másikra figyelni” és “előre nézni” perspektívaváltás szinte magától értetődően kijelölne egy munkamódot is a történeteidben. 

Én tényleg azt gondolom, hogy ha egy coach vagy egy vezető rendelkezik egy eszközrendszerrel, az borzasztó hasznos. De még lényegesebb az, hogy hogyan állunk hozzá a másikhoz: első a mindset, és csak utána jön az eszközrendszer.

Az üzleti világban az erőforrások szűkösek, ezért nincs idő arra, hogy a problémák elemzésénél időzzünk. Rá vagyunk kényszerítve, hogy (mihamarabb) arra figyeljünk, amit el szeretnénk érni. 

Nem arról van szó, hogy ignorálom a problémákat. A kockázatelemzés is a munkám része, kell foglalkoznom azzal, hogyan lehet a problémákat elkerülni. A fókusz mégis azon van, hogy mi a jövőkép és mik azok a kontextusban rejlő elemek, amikkel dolgozni kell, hogy a vágyott jövőt elérjük.

És ezt? Hogyan csinálod? 

Mondok egy példát. 2017 körül kezdtem el a doktori disszertációmat írni a coaching automatizálásáról, vagyis arról, hogyan lehet a coaching kompetenciákat átültetni a digitális világba, és a coachingot elérhetővé tenni mindenki számára. Éveken át dolgoztam rajta. Aztán tavaly novemberben jött az új, generatív AI. Az első hetekben úgy gondoltam, hogy ez egy átmeneti dolog, majd elmúlik. Aztán nem múlt el, és ahogy teltek a hetek, rájöttem, hogy nem is fog. Gyakorlatilag a dolgozat technológiai részét – terjedelemre a harmadát – kukázhattam.

Ezt problémaként is felfoghattam volna, de helyette a disszertáció átdolgozása mellett döntöttem. Rengeteg plusz munkát igényelt, de az eredménye az, hogy a tézis mostmár nem a coaching automatizálásáról, hanem AI coachingról szól. A következő két évtizedben biztosan ezen a területen fogok mozogni, és a nem várt problémának köszönhetően hamarosan lesz egy magas szintű elismerésem, egy PhD fokozatom is a témában.

Még egy példa arra, hogy a technológiai fejlődés mennyire elképesztő és kiszámíthatatlan, ezért a hosszú távú és részletes tervezés értelmetlen. Utólag visszatekintve jókor jött ez a változás, és hatalmas lehetőséget jelent számomra.

Nagyon izgalmas, erről a témáról mindenképp mesélj bővebben!

Megszokhattuk, hogy a számítógépeknek nagyon limitált a soft skillekhez való kapcsolódási módjuk. Korábban a coaching automatizálásának egyik legnagyobb akadálya is ez volt. A technológia nem volt képes arra, hogy hatékonyan kommunikáljon. Nos, 2022 novemberében, mikor kezdtek megjelenni a kiforrott Large Language Modellek, ez a helyzet drámaian megváltozott. A generatív mesterséges intelligencia e fajtájának éppen kommunikáció az egyik legfontosabb alapképessége: az akadály elhárult!

Ez a változás pár hónap alatt végigsöpört a világon. Sok más üzleti területtel együtt valószínűleg a coaching is egy hatalmas változáson fog átmenni. Rengeteg vállalat fektet be abba, hogy megszülessenek a coachokat támogató botok, eszközök, de a hétköznapi felhasználó számára is hamar elérhetővé válnak majd ezek a rendszerek. 

Ez nagyon rárímel David Clutterbuck, nemzetközileg elismert coachingszakértő 2020-as írására, miszerint a coaching demokratizációja és az AI elterjedése nagy-nagy kihívást és lehetőséget ad majd a coachtársadalomnak ebben az évtizedben. Mi a Solutionsurfersnél szívesen gondoljuk azt, hogy egy olyan coaching tud demokratikusan, bárki számára hozzáférhetően elterjedni, amely egyszerű: nem diagnosztizál, kategorizál, értelmez, inkább az interakció észlelhető történéseire figyel. Erről hogyan gondolkodsz? 

A kutatásomban szereplő prototípus éppen azért alapul megoldásfókuszú elemekre (vagy mindsetre), mert az SF szerintem egy olyan irányzat, ami a coaching elhagyhatatlan elemeiből áll össze. Ráadásul ezek egyszerű elemek is. A jövőtervezés, erőforrásokra való fókuszálás, következő lépések láthatóvá tétele: mind-mind olyan dolgok, amit a gépek is remekül tudnak támogatni.

Ezen kívül az AI coachingnak fontos tulajdonsága, hogy éjjel-nappal, bárhol és bármikor elérhető. Ha csak öt percünk van, nem éri meg (illetve nem is lehetséges) felhívni egy emberi coachot. Ez egy fontos különbség abban, amit egy emberi és egy gépi coach nyújtani tud. 

A megoldásfókusz ebben a tekintetben is passzol: coachingbeszélgetés indulhat onnan, ahol az ügyfél éppen van, és fókuszálhat a távlati iránynak megfelelő következő lépésre – ez bőven belefér öt percbe is körülbelül úgy, ahogyan a vezetői munkában is belefér. Ez egy meglehetősen egyszerű, kompakt, könnyen kezelhető formája a coachingnak, ami hatékonyabb és könnyebben átültethető a gépek világába is. 

Mit mondanál azoknak a coachoknak, akiknek ez inkább problémának, mint lehetőségnek tűnik egyelőre? 

Igen, ez egy furcsasága ennek a mesterséges intelligencia forradalomnak, hogy bár az általa kiváltott hatás nagysága az ipari forradalomhoz fogható, nem lesz száz évünk, hogy alkalmazkodjunk hozzá. Hamarosan itt van a Chat GPT 5, ami nem csak az írott párbeszédet emeli majd új szintre, de széles körben elérhetővé teszi a hang és video formátumokat is. Minden digitális lehetőség, ami körbevesz minket, elképesztő sebességgel fog javulni, változni, és ez kihat majd arra is, hogy hogyan csináljuk a coachingot. 

Az ICF néhány hónappal ezelőtt publikálta az AI Development Guide-ját, ami azt jelenti, hogy a szakma nagyon magas szinten már foglalkozik a témával. Azt kevésbé látom, hogy ez az egész jelenleg érintené a coach hétköznapokat is. De ahogy 2019-20-ban a coach fórumok hirtelen a Zoom hatékony használatának témájától lettek hangosak, úgy 2023 végére szerintem az lesz majd a kérdés, hogyan tudnak a coachok AI eszközöket használni a gyakorlatukban.

A coaching – kissé leegyszerűsítve – a tanulásról és a változás támogatásáról szól. A mostani egy remek alkalom, hogy a coachok példát mutassanak abban, hogy tudnak tanulni és változni. Nem csak a stresszkezelés, priorizálás, konfliktuskezelés tanulható, hanem ez is, és a világ most az kívánja tőlünk, hogy elég nagy sebességgel tanuljuk meg. Ez valamennyire a coachok hitelességének mércéje is lesz most. 

És még? Mi várhat a coachokra a következő hónapokban, években?

A Chat GPT-nek van egy olyan funkciója, hogy különböző szerepkört felvéve tud válaszolni a kérdéseinkre. Ha azt kérjük, vegye fel egy life coach szerepét, láthatjuk, hogy óriási a különbség egy professzionális coach és a Chat GPT coachingja között. A technológia nem tud mást, mint arra az adatra építeni, amit megadtunk neki. Ha az adat rossz, akkor a végeredmény is rossz lesz. Egy ilyen instrukció megmutatja, hogy a coachingról mennyi félreértés és tudáshiány van a világban, ami persze a legújabb és legjobb technológiákba is átszivárog, méghozzá felnagyítva. Gyakorlatilag az emberiség a saját hülyeségét látja viszont skálázott formában. 

A jelenlegi rendszerek tudásmegosztásra kiválóak. De a coaching másról szól, és hogy a Chat GPT coacholjon, az nem most fog megtörténni. Ugyanakkor az alapok és az eszközkészlet, amit behoz, fontos építőköveivé válnak a coaching alkalmazásoknak – már ezekben a pillanatokban is. 

Mondj erről még többet: mi ez az eszközkészlet?

Vegyünk egy nagyon konkrét kompetenciát, az összefoglaltatás képességét. Coachként szeretjük megkérni az ügyfelet, hogy foglalja össze azt, ami a beszélgetés során történt, de előfordulhat az is, hogy a coach mond valamiféle reflexiót, összefoglalást. 

Összefoglaltatni az ügyféllel – ez korábban sem okozott gondot egy gép számára, de most, a Large Language Modellekkel egészen új horizontok nyílnak meg. A gép ma már pillanatokon belül varázsol egy tetszőleges összefoglalót a teljes beszélgetésből, sőt, mélyanalízisnek is alá tudja vetni a szöveget. Megkérhetjük, hogy állapítsa meg, milyen érzelmi hangulata van a beszélgetésnek, vagy hogy milyen kulcskifejezéseket használ az ügyfél leggyakrabban. Mindezekre egy emberi coach – még egy igazán kiváló coach is – csak részben képes. 

Az elemzés nyomán a gép akár javaslatokat is tehet. Ha az ügyfél például öngyilkosságot említ, akkor a gép tudhatja, hogy ennek van prioritása. Vagy lehet, hogy azt mondja: “ez egy nagyon pozitív beszélgetés volt eddig. Mit szólnál, ha Challenge Coachingra váltanék?” Vagy fordítva: ha nagyon negatív a beszélgetés tartalma, megkérdezheti, hogy tolhatja-e ettől eltérő irányba a folyamatot. A szöveganalízis technológiája eddig is megvolt, de borzasztó nagy kapacitás kellett hozzá. Most bármilyen alkalmazás számára elérhetővé vált. 

Vagyis a gép által használt technikákból mi, emberi coachok is profitálhatunk…

Persze! Vegyük csak azt, hogy jelen pillanatban van egy hosszú ICF által megfogalmazott listája annak, milyen coaching kompetenciák lehetnek hasznosak. Ehhez hozzáadom az etikai normákat, és kijön, hogy több mint száz dologra kell egy coachnak odafigyelnie. 

Vagy itt van a megoldásfókusz, ami kiválasztott néhány eljárást, és a tapasztalatból érezzük, hogy ezek működnek.

De semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ezeket a kompetenciákat, eljárásokat milyen gyakran, milyen sorrendben, vagy egészen pontosan hogyan kellene használni. Mire kell igazán fókuszálnia egy coachnak? Mi az, amire nem kell nagy hangsúlyt fektetnie? Nagyon-nagyon sok erőforrásba kerülnek jelenleg az ezzel kapcsolatos kutatások. 

Én azt remélem, hogy egyre több coachingbeszélgetés szövegét tudjuk majd megosztani a gépekkel, és cserébe sok-sok elemzést kaphatunk, amiből pontosan kirajzolódhat, mi működik a coachingban, és mi az, ami kevésbé hasznos. A lassú kutatási folyamatokat drámaian fel fogja gyorsítani ez a technológia. 

Ez nem egyirányú utca. Nem arról van szó, hogy mostantól minden digitalizálva lesz, aztán a gépek átveszik a hatalmat. Az emberek is jobb coachok lesznek azáltal, hogy a gépek többet fognak megtanulni abból, mi működik, és mi nem. 

Az interjút Szabó Orsi készítette