A kollegiális beszélgetéseimben: szeretek történeteket mesélni arról, hogy coachként milyen hatással vagyunk az emberek változására.
2023. 01. 05.
Van valami, amiben már régóta nagy örömömet lelem a kollegiális beszélgetéseimben: szeretek történeteket mesélni arról, hogy coachként milyen hatással vagyunk az emberek változására.
Viszont egy ideje azt vettem észre, hogy valami még kiváncsibbá tesz: az ügyfél hozzájárulása.
A terápia hatótényezőiről szóló kutatás szerint (Duncan, Hubble, Miller, 1999) a segítő beszélgetések eredményei 40%-ban az ügyfél jellemzőire, 30%-ban az ügyféllel való kapcsolatra vezethetők vissza, az alkalmazott módszertanok pedig mindössze a siker 15%-áért tehetők felelőssé. A megoldásfókuszú megközelítésben már most is sokat teszünk, hogy méltassuk és megerősítsük az ügyfeleinknek ezt a 40%-nyi hozzájárulását.
A listát átolvasva nem tudom nem észrevenni, hogy minden fenti pont egyértelműen abból indul ki, hogy MI, coachok mit adunk hozzá az interakcióhoz. Amikor Insoo és én az első Solution Focused coaching témájú könyvet írtuk (Brief Coaching for Lasting Solutions, 2005), Insoo egy egész fejezetet szentelt annak a témának, hogy “hogyan változnak az emberek”. A mai napig meg vagyok róla győződve, hogy ez az egész könyv legfontosabb fejezete. Insoo gyönyörűen leírja, hogyan képesek az emberek változni, és kihozni magukból a legjobbat, ha valaki megerősíti őket egy interakciós helyzetben. Leírja például, ahogyan a zsémbes, idős tanár lággyá és támogatóvá válik, miután elismerő visszajelzést kap szigorú következetessége és teherbírása mögött rejlő erőfeszítéseire. Az interakció és a mások általi megerősítés Insoo minden példájában a csodás változások kulcsfontosságú eleme. Ez az interakciós nézőpont összhangban áll a fent idézett kutatással, ami rámutat az ügyfél környezetében fellelhető segítő tényezők és a neki fontos személyekkel való kapcsolatok jelentőségére.
Ennyit az interakciós nézőpontról – lássuk most az ügyfél hozzájárulását!
Nemrég elkezdtem olyan történeteket gyűjteni, amelyek a kliensek teljesen önállóan véghezvitt változásairól, az ehhez szükséges képességekről és az ebben rejlő zsenialitásról szólnak.
Az emberi újrahangolás hasonló folyamatai iránti kíváncsiság – úgy tűnik – értékes felismeréseket hoz magával a saját, öntevékeny változásunkra vonatkozó szakértelmünkkel kapcsolatban. A közelmúltban készítettem egy interjút valakivel, akit az elmúlt két évben négy alkalommal rúgtak ki a munkahelyéről: az elbocsájtásai utáni pillanatokról beszélgettünk. Ahogy szó szót követett, elkezdtük megérteni, hogyan változott benne a sokk és kétségbeesés érzése hálává, majd az előtte álló új jövő várakozásteli elfogadásává, sőt, annak aktív alakításává. Mindez ráadásul kevesebb, mint öt perc alatt. Mélyreható beszélgetésünk mindkettőnk számára meglepő részleteket mutatott meg azokból az egyedi képességekből, amelyek segítségével az illető rendkívül sikeresen képes volt erre az aktív újrahangolásra. Nagy elismerést váltott ki belőlem az, ami vele történt a csalódottság kíváncsiságba, a kíváncsiság reménybe, a reménynek pedig hálába való átfordulásának pillanataiban.
El kell ismernem: egyre jobban érdekelnek a saját magunk általi és saját magunk javára történő változások részletei. És az egésznek van még egy haszna: érdekes módon most, amikor az élet folyton a terveim megvalósulásának útjába áll, úgy tűnik, saját magamnak is kevesebb idő kell, hogy újrahangoljak.
A szerző Szabó Péter, jogász, és mestercoach, brief coach tréner, a Solutionsurfers társalapítója. Egyéneket és testületi ügyfeleit coacholja menedzsment és életvezetési témákban. Posztgarduális kurzusokon tanít coachingot számos európai egyetemen.
2022. 10. 24.
A cikk szerzője Szirtesi-Nagy Réka, tréner, ACC coach, szervezetfejlesztő, a Tréneri Edzőtábor Egyesület alaptója és a Megoldásfókuszú Egyesület alelnöke.