Töriből ötös? Hogyan csináltad? – coaching eszközök az osztályozásban

2022. 09. 14.

A megoldásfókuszú eszközök könnyen érthetőek, egyszerűen megtanulhatók, és széleskörűen alakíthatók: éppen ezért már egészen kis gyermekekkel is haszonnal alkalmazhatók. A megoldásfókuszú munkában onnan indulunk, ahol a beszélgetőpartnerünk (ügyfelünk, kollégánk, családtagunk, csapattagunk) van: Lakatos Máté, tanár, teamcoach alábbi történetében például egy jól sikerült történelem felelet végén.

Előbb lettem tanár és osztályfőnök, mint teamcoach. Osztályfőnöki feladatom révén ismerkedtem meg a megoldásfókuszú teamcoachinggal. Azóta ami tapasztalatot gyűjtök az egyik területen, az gyakran gyümölcsözik a másikon, majd ennek a gyümölcsnek a magjait újra az előbbi területen ültetem el. A most következő példa is erről szól: egy megoldásfókuszú coaching eszközt vittem át a tanári munkába, és ‒ látva az eredményeit ‒ visszahoztam a teamcoachingba, amikor sportcsapatokkal foglalkozom.

Megoldásfókusz és a tanári eszközök

Megoldásfókuszban keressük a múltbeli biztató jeleket. Mi az amit már jól csinálunk, jól csináltunk? Milyen erősségeinkre támaszkodva jutottunk el idáig, ahol vagyunk? Azaz hogyan csináljuk azt, amit jól csinálunk? És skálázni is szoktunk. Hol járunk most a vágyott jövőhöz képest, hogy jutottunk el idáig, és mi lesz a jele az előrehaladásnak.

Tanárként gyakran szoktam szóban feleltetni, mert fontosnak tartom, hogy a rám bízott diákok szóbeli kifejezőképessége, előadói készsége fejlődjön. Ez a képesség a későbbiekben is a hasznukra válhat, bármivel is fognak foglalkozni. Idén azzal kísérletezem, hogy mindig jelzem az adott diáknak, hogy a következő órán ő fog felelni. Ettől azt várom, hogy a felelés biztos tudatában időt szán a felkészülésre, így remekül felel és átéli, hogy a kemény és minőségi munka fejlődést eredményez.

A legutóbbi, nagyon jól sikerült felelés után, amikor értékelnem kellett volna az elhangzottakat, “megszállt a megoldásfókuszú ihlet”. Ahelyett, hogy én értékeltem volna diákot, így szóltam:

–Szerintem ez jeles (5) felelet volt, amit meg is kapsz, ha mondasz öt dolgot, amit jól csináltál, amitől ez 5ös lett. Győzz meg róla, hogy ez ötös volt!
A diák megdöbben. Rövid csend. Aztán megszólal.
– Fel volt építve a feleletem. Logikusan.
– Szuper, megvan az egyes – mondom, és közben mosolygok.
No, erre már ő is elkezd mosolyogni, elkezdi összeszedni a jó dolgokat.
– Nem őztem, szóval szépen fejeztem ki magam. Térben és időben is elhelyeztem a témát. (Történelem feleletnél ez nagyon fontos.)
– Megvan a hármas. Megállhatunk itt, ha neked ennyi elég.
– A végén tudtam válaszolni a tanár úr kérdéseire.
– És ez mit bizonyít?
– Hát, hogy értettem is, amiről beszéltem.
– Ez így máris négy.
Az ötödik csak nem akart összejönni. Mi járhatott vajon az ő fejében? Kicsit besegítettem neki.
– És a múltkori óra óta, amióta tudod, hogy te fogsz felelni, egészen a mai feleleted kezdetéig nem csináltál semmit?
– Jaaa, hát elolvastam kétszer, meg kori edzés után hulla fáradtan még fel is mondtam magamnak, hogy jól tudjam.
– Szóval készültél. Még fáradtan, edzés után is. Ez igen. Megvan az ötös.

Az iskolai értékelési rendszer óhatatlan arra szoktathat diákot és tanárt egyaránt, hogy azt nézze, mi a hiba, mi hiányzik a még jobb eredményhez. Ráadásul a felelés végén a tanár mondja ki, a dolgozatra a tanár írja rá jegyet, ami olyan hatást kelthet, hogy a tanár adja a jegyet. Pedig azt a diák érdemli ki, ő szerzi meg.

Fontos, hogy lássa a diák, hogy mit kell még tennie a fejlődés érdekében. Ugyanakkor legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy tudatosítsa magának, hogy mi mindent csinál már jól, hogy mennyi és milyen minőségű munkája van benne egy-egy eredményben. Ez önbizalmat adhat neki, növelheti a motivációját, és a sikeres recept tudatosításával könnyebben tud tovább fejlődni. És így azt is átélheti, hogy az érdemjegy, jelen esetben a jeles, nem a tanár „kegyéből” van, hanem azért, mert ő kiérdemelte azt.

És mi van ha …

… négyes a felelet? Akkor a jó dolgok összegyűjtése után meg lehet kérdezni, hogy mi az a pici lépés, ami fejlődést jelentene és közelebb vinne az ötöshöz.
… korábban már felelt a diák, és most jobb lett? Akkor meg kell kérdezni, hogy mit csináltál másként, amitől fejlődtél?
… hármas, vagy kettes, netán egyes a felelet? Egyrészt még ekkor is találhatunk olyan dolgot, amit érdemes megerősíteni, olyan alapokat, amire lehet építeni. Például sokat készült a diák. A szorgalom tehát adott. Ezt el kell ismerni, és közös gondolkozásra hívni, hogy hogyan, milyen módszerrel érdemes legközelebb készülnie. Másrészt kiderülhet az, hogy a diák pl. nem szánt elég időt a készülésre. Ebben az esetben el lehet ismerni a jó önkritikát, és a diák talán még arra is rádöbben, hogy bizony rajta múlik, hogy fejlődik-e, hogy eléri-e a kívánt eredményt.

Tanári eszköztárból vissza a coachingba

Tanári pályám mellett teamcoachként utánpótláskorú sportcsapatokkal is foglalkozom. A fenti tapasztalatot „visszaültetve” a coaching területére az egyik meccset úgy értékeltettem a srácokkal, hogy a teremben egy elképzelt 10-es skálán kellett odaáig gurulniuk a fitball labdákon, ahogy saját maguk szerint teljesítettek, majd össze kellett gyűjteniük annyi jó megmozdulást a meccsről, ahányasra a skálán helyezték magukat.

És te hogyan tudod „testre szabni” ezt a tapasztalatot?

Lakatos Máté
tanár és teamcoach
sportteamcoaching.hu