Az alábbi jelek összegyűtjése az Association for Solution Focused Consulting and Training (ASFCT) munkája. A szöveg angol nyelven a Solution Focus in Organizatoins (SFIO) honlapján olvasható.
Miből vesszük észre, hogy a munka megoldásfókuszú (SF) megközelítéssel folyik?
Mik azok a jelek, amik alapján megállapíthatjuk, hogy a saját vagy kollégáink munkája megoldásfókuszúan (Solution Focused, SF) zajlik? Hogyan érdemes e témában vizsgálódnunk? Az alábbiakban az Association for Solution Focused Coaching and Training (SFCT) gyűjtését olvashatod.
(A leírás nem a teljesség igényével készült és nem kívántuk meghatározni, mi a megoldásközpontú megközelítés és mi nem az. Az itt szereplő lista továbbá nem ellenőrzőlista: ahhoz, hogy egy munkát megoldásközpontúnak nevezhessünk, nem szükséges valamennyi elem együttes jelenléte.)
Az SF szemléletben dolgozó szakember…
- abból indul ki, hogy minden folyamatosan változik. Feladatának azt tekinti, hogy hasznos változásokat találjon, és megerősítse őket.
- erőforrásokra, nem pedig hiányokra fókuszál
- a lehető legkevesebb előfeltételezéssel él az ügyféllel kapcsolatban.
- hisz abban, hogy az ügyfelek saját életük és vágyaik szakértői.
- tiszteletteljes, jóhiszemű, együttműködő hozzáállású.
- interakciós megközelítést alkalmaz: a “személyek közötti” nézőpontot, nem a “személyen belüli”-t.
- az ügyfél értelmezési kereteiből indulva dolgozik az ügyfél céljaiért, miközben megtartja saját (külső) nézőpontját is.
- minden esetet egyediként kezel és a folyamatot aszerint alakítja, amit az ügyfél mond, ahelyett, hogy egy elméleti értelmezési keretbe illesztené a hallottakat. A folyamat minden esetben másként alakul attól függően, hogy az ügyfél mit mond, tesz vagy akar.
Eszközök: “hogy is nézhet ki mindez?”
Fontos, hogy a lista nem ellenőrzésre szolgál: nem kell valamennyi elemének jelen lennie ahhoz, hogy megoldásfókuszú munkáról beszélhessünk.
- Az ügyfél nyelvezetére, metaforáira, történeteire és viselkedésére épülő beszélgetés
- Egyszerű, konkrét nyelvhasználat, “felszínen maradás”, az interakciós leírások előnyben részesítése a mentalizálókkal szemben
- Konkrétumokat, apróságokat, interakciós illetve pozitív elemeket tartalmazó leírások használata és megerősítése (a megoldások megléte a problémák hiánya helyett, valami új elkezdése valaminek az abbahagyása helyett)
- Hasznos változások és pozitív különbségek keresése a folyamat valamennyi szakaszában az első találkozás előtti időtől kezdve az ülések között, és a folyamat befejezését követő időszakban is.
- Az ügyfél segítése a saját vágyott jövőjének leírásában a csodakérdés vagy más ilyen jellegű kérdésekkel.
- A vágyott jövőnek a jelenben is meglévő, történő részleteinek felkutatása, feltárása skálázó kérdésekkel, és a kivételeket, a megbirkózás hogyanját, ellentéteket firtató kérdésekkel vagy más módszerekkel.
- Az ügyfél erőforrásainak azonosítása és kifejtése, megfelelő elismeréseket és feladatokat ajánlva.
- A hasznos változások és / vagy pozitív különbségek valamint az ügyfél erőforrásait jelző események keresése és kinagyítása az ülések közötti időből úgy, hogy az az ügyfelet e változással kapcsolatos szerepében, személyes hatóerejében, hatékonyságában és a részvétellel kapcsolatos döntéseiben megerősítse.
- Az ügyfél segítése a vágyott változás felé vezető kis, konstruktív lépések azonosításában és megtételében.
- Kérdések választása a megelőző válasz alapján. (“Nem tudhatom, mit kérdeztem, amíg nem hallom rá az ügyfél válaszát.”) A tanácsadó következő kérdése az ügyfél utolsó hasznos válaszától függ.
A háttér és a teljes kép
- Az megoldásközpontú munka az emberek közötti interakciókra mint leírható, megfigyelhető vagy megtapasztalható dolgokra összpontosít. Nem használunk a ‘késztetés’, a ‘belső hangok, a ‘motivációk’ fogalmához hasonló pszichológiai magyarázó modelleket vagy más rendszerező struktúrákat, elméleteket. Amikor az ügyfél mentalisztikus kifejezéseket tartalmazó megfogalmazásokban beszél, mi az ő a kifejezéseit a fejlődés, haladás megfigyelhető jeleinek leírására használjuk. Például: “Mit fog észrevenni, amikor XY motiváltabb lesz? Hogyan fog erre reagálni? Mit vesznek észre majd a kollégái? Mit még?”
- A munka és a munka értelmezése ennek megfelelően emberekről szóló nyelvi formákban történik – például inkább fogalmazunk úgy, hogy “Mit csinál X amikor észreveszi, hogy Y valamit csinál?” mint mentalizáló, molekuláris vagy más módon diagnosztikus nyelvi rendszereket használva. Arra fókuszálunk, hogy az adott személy mit akar, és feltételezzük, hogy megvannak azok a képességei, amelyek ahhoz szükségesek. Röviden: a munka arra fókuszál, ami a jelen lévő személyek “orra előtt” illetve “között” történik, és kiküszöböli azt, hogy a személy “két füle közötti” történésekre vonatkozó spekulációk ezt a fókuszt eltereljék!
- Más dolog SF-fel dolgozni, és más dolog beszélni róla. Meglehet, hogy miközben az ügyfeleinkért való munkában egyszerűségre törekszünk, azt vesszük észre, hogy az SF-ről professzionálisan beszélni nem is tűnik olyan egyszerűnek. Egy megoldásfókuszú szakember számára hasznos, ha tisztelettel és szakértően tud beszélni arról, hogy hogyan különbözik a fentebb leírt interakciós alapszemlélet más megközelítésektől.
- Várható néhány referencia Insoo Kim Berg, Steve de Shazer, a Milwaukee csoport vagy mások munkájára (ahol ennek helye van), és esetleg a tágabb szellemi körre, vagy történeti kapcsolódásokra vonatkozóan (például Milton Erickson és a Mental Research Institute). Ha a nagyrabecsült forrásainkat feltüntetjük, nekik szerepelniük kell köztük. Az olyan kijelentések tehát, miszerint valamit egyetlen adott személy hozott létre, vagy birtokol, nyilvánvaló jelei annak, hogy a szóban forgó munka nem a megoldásfókuszú megközelítés szerint zajlott.
fordította: Szabó Orsi
kép: Siriwan Srisuwan / Unsplash
